Vissza

Jégen is taroltak a Dunai Sárkányok

Január közepén Kínában, Duolunban rendezte meg az IDBF (Nemzetközi Sárkányhajó Szövetség) társult szervezete IIDBF az első jég-sárkányhajó világbajnokságot. A versenyen 27 ország több, mint 300 sportolója vett részt. A hazánkat képviselő csapat gerincét a Dunai Sárkányok sportolói adták.

A csapat tagja volt a Magyar Sárkányhajó Szövetség elnökségi tagja Szabó Miklós, aki a váci Dunai Sárkányok Klub vezetője.

A világbajnokságon 4, 5 és 12 fős egységek versenyeztek 100 és 200 méteren. Bár a jég-sárkányhajózás technikája nagyban eltér a sárkányhajózástól, csapatunk itt is kiválóan szerepelt. Összesen egy arany és négy ezüstérmet nyertünk, sok esetben olyan rutinos jég-sárkányhajós csapatokat magunk mögé utasítva, mint a kanadaiak, vagy a kínaiak. Ezen a versenyen mutatták be azt az új eszközt, ami egy fakutya-szerű egyszemélyes, két síbottal hajtott, lábbal kormányozható csúszka. Ezekből 4 db összekapcsolásával alakult ki a legkisebb „hajóegység”. Mivel ez egy teljesen új technika volt számunkra is, így a nagy lendületnek köszönhetően csapatunk a 100 méteres versenyen a cél előtt néhány méterrel felborult. Hiába vezettünk majd fél pályával, sajnos ebből a versenyből kizártak. A 200 méteren viszont már biztonsági játékot játszva a 2. helyen végeztünk.  Az 5 fős hajók versenyében 100 és 200 méteren is 2. míg a 12 fős hajók mezőnyében 100 méteren első, 200 méteren a 2. helyen végeztünk.

A legnagyobb kihívást a rettentő hideg jelentette. A versenynek helyt adó Belső-Mongóliában az évi fagyos napok száma 200, nem ritka a mínusz 30 fok alatti hőmérséklet, és igen nagy a nap közbeni hőingadozás. További nehezítő tényező a Szibéria felől folyamatosan fújó elképesztően erős és hideg szél. Ezért az időjárás előrejelzés megadja a valós hőmérsékletet, és a relatív hőérzetet. Ez az ott tartózkodásunk első napjaiban mínusz 28 fok volt, mínusz 38 fokos hőérzettel. Ez minket is próbára tett, el lehet hát képzelni, mit érezhettek azok a csapatok, akik plusz 30-35 fokból érkeztek a versenyre! A döntő napján „csak” mínusz 8 fok volt, úgyhogy már mindenki szó szerint szenvedett a melegtől. Sapka és kabát nélkül szaladgáltunk a versenypályán. További nehézséget jelentett a kb. 1500-2000 méteres tengerszint feletti magasságon tapasztalt oxigénhiány.

A versenyt a város közepén lévő befagyott tó (Longze lake) jegén rendezték. Itt állították fel a versenyközpontot, és a tökéletesen kiépített pályát is. A szervezők minden szempontból kitettek magukért, színpompás nyitó- és záró ceremónia foglalta keretbe a versenyt. Az ünnepélyes eredményhirdetés után egy közeli üdülőhelyen, egy jurta partival zárult a hivatalos program.  A csapatokat a helyi szállodákban szállásolták el, és városnéző programot is szerveztek.